Korábbi táborok témái

Jógatábor 2018.

 

Az erő, megismerés és a jóga - Az élet az akarástól a megértésig

Géza szavaival:

A jóga az erő és a megismerés tana. Az erő nem a fizikai szinten értendő, - bár élsportolók is használják a jógát - hanem belső erőként, amely mozgat minket az életünk útjain, miközben teljesítjük mindazt, ami a teendőnk. Persze nem úgy, mint egy robot, hanem mint egy emberi lény, aki tudatosítja az élet miértjeit és mikéntjeit, továbbá  oldozgatja az élet buktatóit, örül és szomorkodik, maga alatt van, vagy extázisban fürdik – aszerint, hogy mit választ a lehetőségekből...

Amennyiben ez sikerül, akkor kezdjük felismerni, hogy az Isvara pranidhána, tehát a megismerése annak, hogy egy Világegyetemes folyamat együttalkotó részei vagyunk, megnyithatja a kaput befelé, és eggyé lehetünk a Tudattal. Ez titokzatosan élteti mindazt, ami bizonyos mértékig miattunk is született, viszont ami a szines és dinamikus folyamataival elzár minket a felismeréstől (avidja), hogy ez a nemvaló (mája). Ezért tehát nem jó túlságosan belebonyolódnunk a nem megfelelő élet útvesztőibe. Az élet mindenhol egyre jobban bonyolódik, így egyre több kihívásra kell felkészülnünk.

Mindehhez kell egészség (satkarma, ászana), elég belső erő (pranajama), belső karbantartás és nyugalom (meditáció).

Fontos az is, hogy jól válogassuk meg a segítőinket – embereket, irodalmat stb. Az Ozhivil Oddukam ó-tamil szöveg elmondja, hogy ki az igazi tanító, és hogy tudjuk felismerni. Csak azt nem mondja, hogy hol keressük. Viszont amikor ez aktuális lesz, megjelenik és segít. Ahhoz, hogy ez a foka a jógának aktuális legyen, szükséges, hogy végigmenjünk személyiségünk feltárásán, amihez kitűnő eszközt nyújt a Srí csakra szádhana és annak hatalmas mantrái.

A kurzus minderre nemcsak felkészít és végigvezet minket, hanem tapasztalatilag is örömtelivé teszi a gyakorlatokat. Nagy segítséget nyújt a Szavita jóga és az élő zene, amely kíséri a program megfelelő részeit. Az esti előadások pedig megadják mindazt a tudást, amire szükségünk lehet a tanultak otthoni gyakorlására.

A kurzust követni tudják mind a kezdők, mind a haladók.

 

 

Jógatábor 2017.

Témája: Jóga és az élet rejtélyei

 

Az élet tele van „titkokkal“. Talán a legnagyobb titok maga az élet értelme. H. Motoyama, egy jógi szerzetes és egyetemi tanár egy egész könyvet írt arról, hogy az élet a tanulásról szól. A tanulás nem annyira a könyvtudást illeti, de megtanulni azt, mi a „karma” és a „dharma”, tehát az életfolyamunk dizájnja, amit meg kell tanulnunk követni. Ha ez nem sikerül elég jól, akkor igényesebb tréning körülmények mellett kell újrapróbálnunk. De mire jó mindez, amikor az Abszolút Tudat, a Lét, az tökéletes, és ellentétmentes? Mi az oka annak, hogy épp itt, most vagyunk a földön? Miért kell ebben a rohanó világban helytállnunk? Miért van egyre nagyobb választék abból. amit megszerezhetünk, tapasztalhatunk, megismerhetünk? Ez már az igényesebb életkörülményekhez tartozik? Miért találkozunk bizonyos emberekkel és nem másokkal? Honnan tudjuk, melyik ember megfelelő barát vagy társ, melyik nem?

Kérdésből rengeteg van, és a megfelelésük azt feltételezi, hogy nem mindig kívül próbáljuk megtalálni a választ, de belülről, ahol ez megvan, de nem mindig férhető hozzá. Tehát meg kellene értenünk a világagyetemet? Bizonyos értelemben igen, mert különben a személységünk rabjai maradunk, és keserűen távozunk majd ez életből.

Jógatábor 2016

"Jóga – a tudat és karma titkai"

Patanydzsali amikor a Jóga szútrát szerkesztette, definiálta a krija jógát is, amely szintén elvezet a szamádhiba. Itt a szvádhjája – önismeret az egyik része a krija jógának. Tehát az, ami az ahamkárában – az „egonkban“ el van rejtve, ami a kinézetünket, erős és gyengébb oldalunkat meghatározza, valamint azt, hogy mikor, és hol jelenünk meg e földön, meghatározza azt is, amit karmának nevezünk. Így magunkban hordozzuk a karmánkat. Ha nálunk van, dolgozhatunk a jobbításán – már ami a jövőt illeti. Ehhez azonban egy olyan tudatállapot elérése szükséges, amely lehetővé teszi, hogy a „függöny mögé” lássunk. Így a meditáció kulcsfontosságú. Az előkészítő (tisztító, energizáló, testedző) gyakorlatok, előadások, megbeszélések, egybekötve a szép ebédszüneti sétákkal, majd a kurzus utáni kirándulással gyönyörű lehetőséget kínálnak, hogy a lélek és test felkészüljön az életre.

 
 
Jógatábor 2015

"Jóga és az ember rejtett energiai"

Az ember az energiáinak nagy részét nem ismeri, sokszor csak nem tudatosan használja egy részüket. A mai életstílus az energiapályák túlhasználásához és "szklerózisához" vezet. Ezért szükséges megismerni eme energiákat, valamint magtanulni mindazokat a gyakorlatokat, amelyek az energiapályákat, energia elosztó központokat valamint az energiautánpótló rendszert rendbe hozzák, és így az energiáink optimális keringését lehetővé teszik. Mindez a klasszikus jóga hagyomány modelljének és gyakorlatainak alapján, Kassabéla gyönyörű környezetében..

Jógatábor 2014

"A belső erőtér jógája - Banjan fa és a jóga"

 

Indiában a banjan fát szent fának tartják. Bő koronája alatt sokszor kis szentélyek vannak. Maga a fa egy fügefa típus amely  nagyon ismert a jóga történelemben. A Bhagavad Gíta is említi (a fa, amely gyökerei fent vannak, az ágai meg lent). Bő koronája alatt sok jógi meditált már. Dakshinamurti is banjan fa alatt meditált.  A hűvös tér alatta mindenkit elfogad.

A banjan fának van azonban egy tulajdonsága, amely figyelmezteti az embert a mindennapi élet fonákságaira. A banjan fa amikor megnő, légi gyökereket ereszt a vastag ágairól és ott uj banjan fák keletkeznek. Egy kisebb erdőnyi banyan fan nő egy eredeti fából. A közép azonban megfullad a sűrű ág és gyökérzetben. Helyén űr képződik. Igy tehát két szimbólumot képvisel: azt, amely az örökké bővülő életet jelképezi azáltal, hogy „határ nélkül” terjeszkedik, valamint az égi életet jelképezi amint azt a földiben tükröződik. Másfelől meg azt mutatja, hogy ha túl messze terjedünk, szőjük az életünk hálóját, a figyelem és az erő eltávozott a középből, és a külső világba nő bele. Így a banjan fa a szellemek szimbóluma is lett, amelyek az embert belevonzzák a világi problémákba.

A kurzusunk arról fog szólni, hogyan lehet visszavinni a figyelmet és erőt a középpontba, amelyet a hétköznapok kifele irányítanak. Hogy lehet kivonni az erőt a centrifugális hajlamokból.

 Patandzsali, a jóga alapozója, az avidjá definíciójánál is szól erről: I.3. A vrttik feloldása után a látó a saját igaz természetében nyugszik.

A kurzusunkon így felfedező útra indulunk:

·          Hogy lehet a vrittiket feloldani?

·           Hogy lehet ismét a végtelennek tűnő világ széleiről a Középpontba, a Tudatba „jutni”?

·           Milyen gyakorlatokat használjunk?

·           Miként vagyunk motiválhatók minderre?

o       Hogy lehet erőnket visszanyerni az életünk egyre tágasabb, sűrű lombjaiból?

o       Hogy lehet a banjan fa – az élet – szent belső terét a megismerés terévé tenni?

Ha ismerjük és alkalmazzuk a megismert gyakorlatokat, akkor jó reményünk van arra, hogy az életünk egyszerűbb, menedzselhetőbb és sikeresebb lesz.

Jógatábor 2013

„Az ember mint szellemi lény, emberi tapasztalatokkal“

Bár az idő és tér hullámai tovább gyorsulnak, és mi is vibrálunk mit a hangyák a vihar előtt, mégis, Az Ami Van, az mozdulatlan, mégis mindenütt ott van. Ott van, mindenben érezhető, épp csak szemünkkel nem látható. Teilhard de Chardinnak volt egy mondása „Nem az emberi lénynek vannak szellemi tapasztalatai, de a szellemi lénynek vannak emberi tapasztalatai” itt a földön. Mindnyájunk születési „joga”, hogy belelássunk a szellemi világba és megértsük hol a helyünk ezen a világon, épp most.
A jógatábor ehhez ad segítséget a mindennapos ászana, pranajama, meditáció és egyéb gyakorlással, élőzenés lazítással, és a szavita jóga intenzív nappal (www.savitayoga.com).
Az utóbbi majd negyedszázadban mindig egy gyönyörű csoport jött össze, hogy saját gyakorlásával magának és másoknak is segítsen, hogy erősítse a szellemiségbe visszavágyó emberiség információ erőterét.

Jógatábor 2012

"Jóga és az új élet"

A jóga ősi életút, amely valódiságát jógik százezrei bizonyítják. A saját életünk a mai zaklatott világban időnként megérett egy frissítésre, újrakezdésre. A kérdés mindig az, hogy merre haladjunk és, hogy mi a mi szerepünk, küldetésünk ebben az életben. Sokszor tudjuk, hogy változtatnunk kell, de hiányzik rá az idő és akarat. Egyre kevesebb energiánk, egyre kevesebb időnk marad a munka után. Hol találjuk meg a fordulópontot? Nemegyszer csak az élet valami kritikus fordulója – leromlott egészség, személyi vagy szakmai krízis hozza meg a felismerést, hogy így tovább nem lehet menni.
Van amikor a siker csúcsán nyújtja be a lényünk a számlát, máskor meg a hullámvölgy fenekén. Mindegyik nehéz és mindegyik változást kíván vagy kényszerít. „Változást vagy életet” mondja az orvos vagy Szamáel, Jama vagy egyszerűen a „kaszás”. Igaz, a jóga a halált nem mint véget, de egy új kezdetet értelmezi, azonban legtöbbünknek az az érzése - nem jött még el az idő, hogy lerakjuk a lantot. Ez igaz is lehet, de változás nélkül lehetetlen.
Nemrég egy régi barátom, aki érdeklődéssel figyelte évtizedeken keresztül, hogy hogy gyakoroljuk a jógát, amiről együtt készítettünk filmeket, fényképeket, értékelte át az életét. Tette ezt az után, hogy egy közös ismerősünk, egy zseniális egyetemi tanár (aki 1958 óta cukorbajos és a hetvenes évek óta jógázik) lebénult 85 éves korában, és sokszor eljárt hozzá beszélgetni. Ekkor jött rá, hogy eddig túl anyagelvűen látta a világot és, hogy jó lenne gyakorolni. Meglepte, mikor azt észlelte, hogy a gyakorlás mély örömöt ad. Eddig munkafüggő volt, most elkezdett lazítani. Eddig éreztette az emberekkel (ahogy mondja) az egót, most lazítja a hátráltató energiákat. Fénykép témái lassan változnak – és még szebbek lesznek. Egy új életfelfogás van a láthatáron.
A nyári jógatábor annak fog legnagyobb figyelmet szentelni, hogyan kezdjünk új fejezetet az életünkben. Ehhez – mint mindig – az összes hagyományos jóga gyakorlatokat fogjuk alkalmazni. Persze a jóga nem valami, amit „meg kell tanulni”. A tanulás része a folyamatnak, de a jóga az a tapasztalat szintjén jelenik meg. A jóga állapota mindnyájunkban jelen van, csak épp nem fedtük fel. A jóga úgy tudja, hogy mindig amikor álom mentes álomba merülünk (szusupti) a jóga állapotában vagyunk, mert e nélkül a tudatalatti frissülés nélkül nem tudnánk élni. De ez a tudatalatti tapasztalat nem változtat a mi életvitelünkön, Ehhez nekünk is változnunk kell. Az ihletett élő zene hatalmát is bevonjuk a változás megsegítésébe. A zene rezgései áthangolják a testet és elmét. A szép környezet hozzájárul ahhoz, hogy megtaláljuk az ihletést és erőt a váltásra.
A kurzus csak egy keret, amelybe beilleszkedhetünk és amelyet megszerethetünk. Otthon már rajtunk áll, folytatjuk-e az új utat, és ebben a csoport energiája is sokat segít. Reméljük ez éven is, találkozunk és folytatjuk a felfedezéseinket a jóga terén.

Jógatábor 2011

"Jóga - az emberi krízis megoldása"

Körülöttünk hullámzanak a krízisek. Gazdasági krízis, munkáltatási krízis, nyugdíj krízis csak néhány az aktuális krízisállományból.
Érdekes azoban, ahogy az emberiség (újra)felfedezi a megoldásokat. A görög, arab fizika hagyományt a newtoni fizika vette át. Sokáig az anyag volt az egyedüli tényező. Majd jöttek a relativisták, Einstein, majd a kvantum fizika, ahol az anyag „látszatként” jelenik meg, és felmerül a konnektivitás és a tudat problémája. Megalakul a nyugati pszichológia. Azután ez elkezd növekedni és jönnek az újabb és újabb pszichológiai iskolák. Majd eljön C.G. Jung, W. Reich, a humanisztikus és végül a transzperszonális pszichológia, amely először mutat túl a személyen az egyetemes Tudat felé. Az orvostudomány görög alapjaiból csak az anyagit vettük át, majd eljött a pillanat, mikor megjelent a pszichoszomatikus megbetegedés fogalma. Megjelent a homeopátia. De a kereskedelmi érdekek nem engedik az alternatív irányokat elterjedni. A sokkoló tények az allopátia és a chemoterápia veszélyeiről, és arról, hogy nem kínálnak végleges megoldást – az egészséget, viszont előtérbe hozzák az élmény és felismerés centrikus holisztikus gyógyhatású irányokat – a meditációt, holotróp légzést, az epigenetikus egészségmodelleket és az olyan irányokat, mint az Új germán medicina.
Itt az ember modellje megszűnik gépként megjelenni. Rájövünk, hogy az élet lehet illúzió, de nem tudjuk nullásítani az „illúzió” folyamatait és eredményeit az anyagi szinten, így az öröm és szenvedés érzéseit is meg kell élnünk. Meg kell tanuljuk, hogy a tetteinknek magunkba épülő következményei vannak (karma), hogy az életmegjelenésünknek közvetett célja van (dharma), és van közvetlen célja is (szamádhi). Így nem kerülhetjük ki a jóga életművészetének az elsajátítását. Meg kell tanulnunk, hogy a „mája” vagy „líla” az avidjá (helytelen tudás, helytelen azonosulás) eredménye. Tehát az ember két alapvető krízisben él: szövi az életét a mája mátrixában, és ezt valónak hiszi, érzi. A másik az, hogy azt hisszük valónak ami nem az, és nem tudatosítjuk a Valót, amely időtlen. Ezt Patanydzsali a jóga ősi géniusza, tömören úgy defineálja: a jóga állapotában megszűnik a csalóka azonosulás a személyiségünkkel: „ A jóga az elmeközeg alakváltoztatásának a megszűnése (I.2). Azután az észlelő (részünk) a valódi természetében nyugszik (I.3). Másképp, (az észlelő) azonosul az elmeközeg alakváltozásainak a jellegével és alakjával (I.4)”. Vjásza, a legautentikusabb kommentátor hozzáteszi az I.1. vershez („Atha joganusaszanam”): Yogahszamádhi: jóga = szamádhi. A szamádhi az önvalóban élés. Ennek elérése a jóga célja. A nehézség abban van, hogy el kell hagynunk azt a világészlelést, amely eddig az egyedüli értelmes világészlelés volt számunkra.
Tehát nagy impulzus szükséges ehhez. Hacsak nem vagyunk megáldva apriori jóga iránti érdeklődéssel, valami hatalmas erejű impulzusra van szükség, hogy ott kezdjünk keresni, ahol a megoldás van. A betegség, a legközelebbi személyek elvesztése, az alkalmazás vagy megélhetés elvesztése lehet ilyen impulzus. Mert azt ma már kevés ember (beleértve az orvosokat) tagadhatja, hogy a stressz, sokkok, munkahelyi és otthoni traumák biztosan betegséghez vezetnek – ha nem tudjuk őket megfelelően feldolgozni, integrálni és rájuk reagálni.
Így a jóga tényleg az emberi krízis megoldása, és ha helyesen látunk neki, kikerülve a labirintus szakadékait, biztos elérjük célunkat. Mi a labirintus? Pl. Ha a gondolatokat vagy emóciókat és az azok által kiváltott észleléseket gondoljuk felvilágosulásnak, vagy ott topogunk, ahol könnyen látható és észlelhető a gyakorlás eredménye [pl. ászana], vagy olyan tanítással, tanítónál időzünk, ahol a cél nem a szamádhi felfedezése. A jógában sem lehet helytelen eszközöket használva helyes eredményt elérni. Az ember tragédiájának az utolsó mondata „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál” lehet a kulcs.
A kurzuson ezekkel a kérdésekkel és a megfelelő gyakorlatokkal fogunk foglalkozni.

Jógatábor 2010

"Bizalom a jövőben"

Mindenütt a világon látjuk, hogy az emberek a médiák hatalmába kerülnek, és ha pl. a médiák kikiáltják a 2012 évet az utolsó évnek, akkor sokan elfogadják, hogy nagy valószínűséggel ott vége az időnek. Megnézik az épp aktuális katasztrófa filmet, és belül az elme ráhangolódik erre a lehetőségre.
Az elektronikus virtuális világ, amely manapság a fiatalok és idősek kedvence lett, látszólag menedéket nyújt, mivel ott könnyebbnek látszik a világ és a történések befolyásolása, mint a „reális világban”. Az utóbbiban az opportunisták, szerencselovagok, politikusok, nagyvállalkozók, és intézetek áldozatainak érzi magát a hétköznap embere. Igaz, ebben van valami igazság, de a virtuális világ nem tartalmaz reális megoldásokat.
A külső körülmények tényleg lehetnek rosszak. Sokaknak van exisztenciális problémája. De az, hogy miként éljük meg a krízist, a tragédiát vagy a jólétet, az nem annyira a külső, mint a belső tényezőktől függ. Elhittük, hogy a cél az anyagi jólét, és, hogy emiatt bármit érdemes feláldozni. Időt, energiát, és sajnos nemegyszer az etikát vagy a lelki életet is. De ez nem így van. Az anyagi jólét egy kétélű ajándék. Kellemes, de egy falat von körénk. Belül védjük a drágaságainkat, a falon kívül folyó dolgokat igyekszünk nem észrevenni. Pedig az, hogy az emberekhez kedvesen, konstruktívan viszonyulunk vagy nem, az fontosabb mint a elért jóléti szint. Miért? Mivel a jólét bármikor elpártolhat tőlünk. A munkánk megszűnhet, a bankok csődbe mehetnek, az államháztartás összeomolhat, a bankszámlánk elapadhat. De az emberségünk, a belső világunk megmarad.
Az ember néha csodálkozik, miért van az embereknek szüksége egy katasztrófára vagy egyéb vészhelyzetre ahhoz, hogy meglássa a másikat mint embert, hogy hajlandó legyen segíteni, megosztani azt a keveset ami maradt. Ezért a háborúkban az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. Viszont az ár, amit ezért fizetni kell óriási. A jó ebben, hogy a vészhelyzetben legtöbbször kibontakozik az emberből az a jó, ami bele lett oltva az alkotásánál.
Ne feledjük, hogy az emberi elme a saját virtuális verzióját a világnak tárja a tudatunk elé. Ez a verzió lehet optimista, pesszimista, neutrális, destruktív vagy konstruktív. Amikor helyesen akarunk reagálni akkor azt a képességét az elmének használhatjuk, hogy a jót válasszuk (az intuíció segítségével), hogy a nehézségek megoldásához megtaláljuk a kulcsot, és hogy meglássuk a kivezető utat a kellemetlen helyzetekből is.
Az ez évi jógatábor épp ebben kíván segíteni nekünk: hogy legyen erőnk és akaratunk ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben a konstruktív, az emberséges megoldást tudjuk választani. Hogy megismerjük az elménk lehetőségeit elméletben és gyakorlatban.
A megismerés felé haladó úton járni a legjobb invesztíció, ami rendelkezésünkre áll. Nem kínálnak itt se kamatot, se bonuszt, de nincs csődveszély, és mindig szívesen látnak rajta.
Reméljük, sikerrel járunk ez úton, bármely részén is vagyunk. Ezen az úton semmi igyekezet nem vesz kárba.

Jógatábor 2009

"Jóga a kihívások világában"

A jóga az élet legnagyobb kihívására nyújt tapasztalati választ – tehát arra, kik vagyunk, és miért vagyunk itt. A választ nem elméleti, de gyakorlati szinten juttatja el hozzánk. Sokaknak azonban ezek a nagy kérdések, eltörpülni látszanak a hétköznapok nagy kérdéseinél – hogy találjuk meg a forrásokat a ma és a holnap átéléséhez, honnan vegyük az erőt és hol lehet megtalálni az anyagi forrásokat ebben a krízisekben, gazdag társadalomban?
A társadalom elkezdte azokat tartani nagyobbra akiknek „többje van”. Ez felhozta azt a kérdést, hol vannak az emberi értékek – a létben és a személyiség minőségében, vagy a tulajdonban. A jóga azt tartja, hogy az önként vállalt szegénység nagy szabadságot ad. De ez a szabadság együtt jár azzal, hogy olyan társadalomban aktuális, ahol az emberek adakozóak és ahol a szegénység, főleg az önként vállalt szegénység a tisztelet tárgya. Milyen kár, hogy az ilyen országok messze vannak tőlünk (pl. Thaiföld, India, Taiwan).
Hol van tehát a választóvonal az elfogadható szerény anyagi viszony és a kritikus anyagi viszony között? Hol van az elfogadható mértékű törődés az anyagi javak megszerzésével, és a túl nagy teher között, amely már nem enged időt semmi másra, és kritikus egészségi és társadalmi problémákat okozhat...?

Jógatábor 2008

"A jóga ereje"

A jóga egy egyéni tréningrendszer. A célja is egyéni. Mégis, ha többen gyakorolják, az ember úgy érzi – könnyebben megy. Ez a mai ember jellemzője, akit arra nevelnek, hogy belsőleg gyenge és függő legyen. A társadalom egyre kevesebb igazi kihívás elé helyezi a legtöbb embert. Így az nem nagyon tudja magát, mint személyiséget megmérettetni. Úgy érzi – be kell sorolódni valami szerkezetbe, irányba, klubba - akkor nő majd az ereje és teljesítménye. A megmérettetés csak részekben történik – tanulás közben, a munkahelyen, vagy ha vállalkozásba kezd. Az elképesztően rohanó műszaki fejlődés és társadalmi mozgás lehetetlenné teszi a dolgok befejezését. Semmit se lehet befejezni, mindig tovább kell fejleszteni. Ez frusztrálóan hat, amíg meg nem látjuk, hogy minden fejlődik, és semmi sem állandó (a tudaton kívül). Nem lehet megállni. Fejlődni kell. Amikor ezt megláttuk, reményünk van megtalálni jómagunk életének célját és a dharmánkat. Akkor látjuk meg, hogy életünk gyeplőit egyedül kell fognunk, és elindulni a valós függetlenség felé.
A fogyasztói társadalom gyengítő hatása a jógagyakorlást is erősen befolyásolja. Lehet egy mai embertől azt követelni, hogy tartson ki egy ászanában vagy meditációban órákig? Lehet elvárni, hogy hallgasson nyugodt elmével egy óráig, napig vagy hétig? Nehezen. A mostani életvitel által legyengített embert ezért erősíteni kell. Erősíteni azért is, mert a fogyasztói célok elérése amiket az élet elé állít, a végsőkig kifacsarják. Így aztán – ha nem találja a megoldást - csalódottan, dolgavégezetlenül távozik majd a másvilágra. Ha a fogyasztói célokba invesztálandó energia egy részét a jóga céljaira tudnánk befektetni, boldog lenne az élet itt e földön.
Hol keressük hát a boldogságot e földön? Kívülről nézve a társadalmak radikalizálódnak. Feltámad az ultrajobb és az ultrabal. Divat a militáns erőmutogatás. Mindenki úgy érzi, erőt kell mutatni. De az az erő, amit mutatni akarunk, a gyengeségből fakad. Az igazi erőt nem lehet mutogatni. De hogy lehet ezt megértetni az emberekkel? Hol lássák a jó példákat? Hisz már magát Indiát is a fogaiba tartja a fogyasztói társadalom szelleme. Az emberek ott is csak jól jövedelmező állást keresnek manapság. A jógi modelljét – az erősen ökológiai érzésű, Istencentrikus, emberbarát, szerény és szegény jógit lassan helyettesítik a fizetett kurzusokat ajánló „jógik”, tanárok, a tömegeket megmozgató szónokok, ópiumszívó „felvilágosult jógik”, az imposztorok. A valódi jógik, mint a himalájai párducok, még magasabb hegyekbe húzódnak és még nehezebben hozzáférhetők. Tehát maradnak a történelmi példák. Az embereknek viszont élő példa kell ahhoz, hogy követni tudják. Hol lássák ezeket?
Mivel valódi példaképp nincs, jön a pótpéldakép. A milliomos, a politikus, a sztár, a sikeres ember. De tőlük elég ritkán lehet szépet tanulni, azt viszont igen, hogy mit jó elkerülni. Világszerte szervezetek tízei-százai szerveznek globális békemissiókat, békemeditációkat, béke-áldozatbemutatásokat. De mi mind ennek az eredménye? Talán csak az, hogy jobb valamit, mint semmit se tenni. Az ilyen globális csoportaktivitások hatása általában azért is kicsi, mert rendszerint olyan emberek vesznek rajta részt, akik elméje szétszórt. Mit tehet hát a „hétköznap embere” az ereje visszaszerzéséért? Az igazság az, hogy épp ő teheti a legtöbbet. Ő az, aki ha felfogja, hogy az élet sikere nem abból áll, hogy sok dolga legyen, de abból, hogy emberileg teljes legyen, képes jó irányba forgatni a történelem kerekeit. Erre kell, hogy gyűjtsük az erőnket.
Ma már egy féltucatnyi nemzet akar embert juttatni a Holdra. De ez nem csak a Földtől távolítja el az embert, de önönmagától is. Megy, és elszórja zavarát a többi égi testre. Közben a Föld az ember által gerjesztett teherbe fullad. A Teremtő erő számára az élet nem titok és nem akadály az új lét teremtése – ha a „régi” megsemmisülne. De az ember érdeke hogy megtartsa a Földet az életnek, hogy ott megtanulhassa mindazt, ami nélkül nem engedik Haza – oda, ahonnan elszármazott e Földre. Erre is erő kell.
Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember ne hagyja magát beszőni a látszat „ajándékaiba”. Ahogy az Arámi Miatyánk mondja „ne hagyd, hogy elbűvöljenek a látszat dolgai”. Milyen erő kell ahhoz, hogy a Lét egyenes megismerése legyen az életünk célja, és hogy a többit csak adalékként észleljük? Igen nagy erő, aminek csak egy részét tudjuk magunkban mozgósítani. A többit az Úr adja – ha úgy helyes.
A 2008-as jógatábor célja elősegíteni ennek az Erőnek a mozgósítását bennünk. Nagy cél, de ha mindnyájan akarjuk, biztos sikerül segítséget kapni hozzá és erővel telítve fejezni be a kurzust.

Jógatábor 2007

"A jóga és az élet"

...Ahogy gyorsul az idő körülöttünk, a belső időnk is próbál ehhez igazodni. A szakemberek már arról tárgyalnak, hogy a 60. életév betöltése után az embernek újra iskolákba kellene járnia, hogy új bevetéssel dolgozhasson a 80. életévéig. Ez a jövőkép azonban nem mindenkit örvendeztet meg. Annál is inkább, mert országainkban az átlagos életkor inkább rövidül, mint hosszabbodik. Ugyanakkor a műszaki tudást nemsokára helyettesítik a művi intelligenciával rendelkező berendezések. Tehát új alkalmazási területek várnak minket – ahol a kommunikáció, az intuíció a legfontosabb.
Ekkor nekünk magunknak kell felismernünk, hova és milyen gyorsan kívánunk haladni ebben az életben, és ha ezt felismertük, akkor azt is el kell határoznunk, mily módon kívánunk magunknak elegendő testi és lelki erőt biztosítani.
A jógatábor ebben ad sok segítséget. Gyönyörű természeti környezetben, reggeltől estig a jóga ajándékait fogjuk vizsgálni, és gyakorláson keresztül tapasztalni. Eddig mindig kiváló emberek jöttek össze a táborokban, akik nem csak magukat, de a többieket is segítik....

 

Timcsák M. Géza